Legutóbb az önbizalomhiánynál hagytuk abba a lábtörlő-lét kitárgyalását, folytassuk hát ezzel! Ugye emlékeztek még erre: az, hogy kiből lehet lábtörlőt csinálni, attól függ, hogy az illetőnek mennyire van rendben az önértékelése.

Edit azt mondja, nem az a lényeg, hogy hova utazik az ember, hanem az, hogy kivel. Editet ugyancsak óriásplakát kampányunkból ismerhetitek, azt viszont nem tudjátok róla, hogy a caprese saláta, a lasagne, a halászlé, a sajttál aszalt gyümölccsel és dióval meg a marcipán torta a kedvence. (Látszik, hogy cseresznye volt a jele az óvodában, tudja mi a jó.) Gyermekként egyébként orvos, nagyobb gyermekként pedig bíró szeretett volna lenni. Nem babonás és nem borostapárti. Aki pedig még ennél is többet szeretne az urak közül megtudni róla, keresse őt bátran a Randivonalon!

http://www.randivonal.hu/edit

Rengetegszer hallom ezt: “úgy bánt velem a volt párom, mint egy lábtörlővel.” A lábtörlő-állapot után újra felépíteni magunkat és párt találni pedig nem kis feladat. Jobb tehát megelőzni a lábtörlő-szindróma kialakulását.

Kedves Urak, ismerjétek meg Ritát - ha még nem tettétek volna meg!

Kedvenc tanára Fittipaldinak nevezte őt a főiskolán, nem véletlenül, hiszen imád vezetni. Abszolút romantikusnak vallja magát, legnagyobb álma pedig az, hogy végre "fenekestül felforduljon" az élete, természetesen ami a szerelmet illeti. Rendszeresen sportol és ilyenkor mindent belead: fitness, aerobik, curves, kerékpározás, túrázás bármikor jöhet! Az olimpiát viszont csak azért nem nézte, mert nincs tévéje. Ha megtehetné, hogy oda utazzon, ahova szeretne, akkor minél messzebb menne, például Burmába vagy Kambodzsába. Kedvenc étele egy örök klasszikus, a zöldborsófőzelék rántott párizsival, és szeret, sőt tud is sütni! Sok bepótolni valója van filmek terén, de moziba gyakrabban jut el, mint színházba. És milyen számára a tökéletes első randi? Tökéletlen. Ő Rita, óriásplakát kampányunk egyik hölgy arca. Ha felkeltette érdeklődéseteket, keressétek meg bátran - reméljük tudtunk segíteni a közös kiindulási pont megtalálásában! http://www.randivonal.hu/rita

Egyre többen vállalják fel arccal és névvel azt, hogy az interneten keresnek társat. Átlagosan 3 hónap alatt találnak olyan embert, akivel érdemes komoly kapcsolatot kialakítani.

Figyelem-figyelem! A magányosság közegészségügyi probléma, káros az egészségre! 

A magányosság érzésének kialakulásával kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy a környezet és a mentális egészség hatással lehet arra, ahogy az emberek megélik a társadalmi kapcsolatokat. (Bővebben itt olvashattok a kutatásról)

Ugye milyen jó, hogy van a Randivonal, ahol komoly kapcsolatok születnek?! :)

Forrás: Index

Senki nem mondta, hogy a társkeresés olyan könnyű, mint az egyszeregy... A sikerhez ugyanis ki kell tűnni a tömegből – a Randivonalon például több százezren vannak jelen. És mit lehet tenni, ha már mindent kipróbáltunk? Hirdessük magunkat óriásplakáton! Talán első hallásra meghökkentő, de éppen ezt találtuk ki: A Randivonalnak a legjobb reklám az, ha Te nálunk találod meg a párodat. Ezért úgy döntöttünk, hogy óriásplakát kampányunkat a társkeresőknek adjuk. Felhívásunkra több, mint ezren jelentkeztek. Közülük öten saját óriásplakátot kaptak. Gyere, ismerd meg őket!

Új funkcióval bővült a Randivonal. A keresésben a találati listák alján láthatod azokat a társkeresőket, akik már egy ideje nem léptek be az oldalra. Egy részük ugyan már megtalálta a párját, de sokan vannak közülük, akik még egyedül vannak, csak valamiért nem használják aktívan az oldalt. Bár kisebb eséllyel fogsz tőlük választ kapni, mi mindent megteszünk, hogy ne így legyen: mindenképpen küldünk értesítést nekik, ha kedvencnek jelölöd vagy pontozod őket, ha fotót kérsz vagy levelet írsz nekik. Ha pedig újra belépnek az oldalra, rövid ideig előfizetés nelkül is írhatnak levelet, így Te nagyobb eséllyel kaphatsz Tőlük választ a leveledre. Érdemes tehát körükben is nézelődni, hisz könnyen lehet, hogy köztük lesz az Igazi.

A múlt héten átvettük a társkeresők legnagyobb félelmeit és azokat a dolgokat, amik miatt szégyenkeznek általában. Ma egy kicsit továbbmegyünk és kapsz egy gyakorlatot is!

Skatulyákba zárva
Ha belegondolok, hogy életemben mennyi minden miatt szégyenkeztem már, bevallom, elfog a szégyen :)  De most komolyan: az esetek nagyobb részében szégyenérzet alapja az, amit már említettem: hogy nem tudunk sehogysem belepasszolni a ránk erőltetett társadalmi skatulyákba. Azokba a skatulyákba gondolok, amelyek megmondják neked, hogy ennyi idősen már hol kellene tartanod, hány kilósnak kéne lenned, hány gyerekednek kellene lennie és mekkora fizetésednek. Na ha ezekbe nem passzolunk, máris elkezdjük szégyellni magunkat.

A skatulyák miatt semmi értelme szégyenkezned: ez a Te életed, ilyen és kész, szeresd és fogadd el így! Senki más nem jár a te cipődben, senki más nem tudja átvállalni a terheidet, egyedül te tudod azokat könnyebbé tenni, ha legalább a szégyent és az összes egyéb frusztrációt nem pakolod még rá az egyébként talán teljesen jogos problémáidra.

Önmagadnak megfelelés
Az esetek egy részében azért szégyenkezünk, mert saját magunknak, a saját értékeinknek nem feleltünk meg egy adott helyzetben. Na ezeken a helyzeteken érdemes elgondolkodnunk, mert mégiscsak az a legfontosabb a saját életünkben, hogy saját magunknak megfeleljünk. Ha úgy érzed, ez nem sikerült, gondold át, hogy hogyan és min tudnál változtatni. Keresd a megoldást, nézd végig a szükséges lépéseket, és amit elrontottál, tedd a helyére. Szégyenkezni viszont ebben az esetben sincsen értelme: emberi lény vagy, ebből kifolyólag pedig esendő, törékeny teremtmény, akinél természetes, hogy néha megbotlik és hibázik.

Szégyelled, hogy társat keresel? Az, hogy egyedül vagy, csupán a jelenlegi családi állapotod, és nem határozza meg azt, hogy milyen ember vagy. Szóval egy szó, mint száz: elég a szégyenkezésből!

“Elég a szégyenkezésből!” gyakorlat (- kötelező megcsinálni!)

Az előző, „Így győzd le a visszautasítástól való félelmedet” című cikkben egy nagyon fontos témát feszegettünk, méghozzá azt az első számú akadályt, amelyik gátolja a sikeres társra találást.

A cikkben elsősorban a megfelelési kényszerről írtam, méghozzá a társadalom felé való megfelelési kényszerről. Rögtön kaptam is egy kritikát:

 „Normális ember leginkább saját maga felé irányuló megfelelési kényszerrel rendelkezik, és mint ilyen az elutasítást személyes és nem státuszbeli kudarcnak éli meg. Az ilyenekbe viszont egy idő után nagyon bele lehet fáradni, és ez jóval nagyobb visszatartó erő minthogy mit gondolnak majd az emberek”

Hagyományos mosópor

Magyarországon roppant erősek a társadalmi elvárások, ezeket nem lehet alábecsülni. Egy harminc fölötti nőnek ha nincsen férje és gyermeke, sajnálatra méltó jelenség a társadalom nagytöbbségének szemében. Ha negyven feletti, és nincsen még gyereke, azzal „valami probléma van”. Konzervatív értékrendű társadalom vagyunk, ahol bár a családok többsége mozaikcsalád (a válások aránya jóval 50% fölötti ugyanis), mégis ragaszkodunk valahol legbelül a hagyományos családmodellhez (apa, anya, gyerekek). Ezt különféle nemzetközi sztereotípiakutatások is alátámasztják.

Tehát „normális” ember ide vagy oda, aki azt állítja, hogy ellent tud állni a felé irányuló társadalmi elvárásoknak, illetve hogy azok csekély mértékben hatnak rá, csupán áltatja magát.

De jogos a felvetés, beszéljünk akkor most a külső megfelelési kényszer mellett a belső megfelelési kényszerről is egy kicsit, hogy árnyaljuk a képet. Kezdjük ott, hogy mit szégyellnek a társkeresők?

Mit szégyellnek a társkeresők?

A 3 év alatt, mióta társkeresőkkel foglalkozom, a legváltozatosabb válaszokat kaptam erre a kérdésre.
Íme néhány példa:

• “Szégyellem, hogy egyedül vagyok.” (mondanom sem kell, ez a leggyakoribb)
• “Szégyellem, hogy ilyen idős korban szeretnék társat találni.”
• “Szégyellem, hogy ennyi idősen még sosem volt párkapcsolatom.”
• “Szégyellem, hogy elvált nő vagyok.”
• “Szégyellem, hogy nem tudok ismerkedni.”
• “Szégyellem, hogy online társkeresőn próbálok ismerkedni, hiszen ott csak a defektesek vannak.”
• “Szégyellem a kollégáim, a gyerekeim, a barátaim előtt, hogy beiratkoztam egy társkereső irodába.”
• “Szégyellem, hogy szűz vagyok.”

Aztán ott vannak a nem közvetlenül a társkereséshez kötődő szégyenek is:

• “Szégyellem a koromat.” (emiatt inkább füllentek, ha rákérdeznek)
• “Szégyellem, hogy munkanélküli vagyok.” (attól félek, hogy nem fognak így elfogadni)
• “Szégyellem, hogy túlsúlyos vagyok.” (inkább régebbi fotókat töltök fel magamról a társkeresőkre)
• “Szégyellem, hogy férfi létemre ilyen alacsony vagyok.”
• “Szégyellem, hogy ízes tájszólásban beszélek.”

és így tovább, és így tovább.
Ha az esetleg ragyogó, önbizalommal teli felszínt megkapargatjuk, biztos, hogy találunk szégyent majd’ minden embernél. Mindenki tele van csupa csupa frusztrációval. Aztán ahelyett, hogy dolgoznánk ezeken, inkább megpróbáljuk magunk elől is letagadni ezeket a frusztrációkat, és nekiindulunk társat keresni. Két frusztrált ember megtalálja egymást, és … happy end? Sajnos nem. Inkább veszekedések, “te bántani akarsz engem!”, “mert én hülye vagyok?!”, “mit akartál ezzel mondani?!”-típusú jelenetek alakulnak ki. És akkor már jobb egyedül. A frusztrált ember szakít, vagy otthagyják, és irány a következő kapcsolat, ami ugyanazokat a jeleneteket fogja produkálni, hacsak nem tanuljuk meg időközben a varázslatot, amely mindent megváltoztat: elfogadni önmagunkat.

És akkor mi van?!

Mert mi van akkor, ha egyedül vagy?
Tiéd a lehetőségek végtelen tárháza, és legalább nem vagy egy romboló kapcsolatban!
Mi van akkor, ha seniorként keresed a társad?
Azt jelenti, hogy még most is aktív vagy, tele élettel, reményekkel és energiával, és ez fantasztikus! Arról nem is beszélve, hogy rengeteg idősebb ember keresi ám a társát – az idei legidősebb női tanfolyamosom 77 éves, a legidősebb férfi pedig 75!
Mi van akkor, ha ennyi idősen még nem volt párkapcsolatod?
A legjobb helyen jársz, felismerted a problémát, és legalább nem ugrottál bele egybe túlságosan korán – hidd el, az sem jó! Picit összeszeded a bátorságodat, okulsz az itt elmondottakból, és éretten, felnőtt fejjel mész bele az elsőbe!
Mi van akkor, ha elvált nő/férfi vagy?
Legalább nem vagy benne egy borzalmasan unalmas, lelket roncsoló házasságban, és végre újra van lehetőséged választani – egy jobb kapcsolatot. (Tudtad például, hogy egy rossz párkapcsolat fizikai tüneteket is kiválthat?! Ezt mindet megúszod!
Mi van akkor, ha nem tudsz ismerkedni?
Nyugi! Az ismerkedés tanulható, rengeteg tippet kapsz tőlem, olvasd rendszeresen a leckéket, gyere el rendezvényekre és ígérem, belejössz!
Mi van akkor, ha beiratkoztál egy társkereső irodába?
Legalább be merted vállalni, nem úgy, mint rengeteg ember, aki inkább otthon kesereg egyedül a négy fal között, mintsem a kisujját is megmozdítsa annak érdekében, hogy végre legyen társa.
Mi van akkor, ha még szűz vagy?
Hú, még előtted van életed egyik legizgalmasabb éjszakája!
Érzed ugye a fentiekből, hogy mire akarok kilyukadni? Természetesen már megint az Érzelmi Fitnesz fontosságára, és arra, hogy mennyire lényeges különbség a dolgokat más szemszögből szemlélni egy kicsit!

(Folytatási következik, legközelebb egy kis házi gyakorlatot is kaptok.)

Mielőtt belevetjük magunkat az online társkeresés rejtelmeibe, foglalkozzunk egy kicsit a társkeresők egyes számú félelmével: ez pedig a visszautasítás.

A társkeresés – és társtalálás első számú akadálya, főleg férfiaknál ez: “Úristen, mi lesz ha visszautasítanak?”

Mai kérdésem a következő: Szeretnéd, ha soha többé nem félnél a visszautasítástól?

El tudod képzelni, hogy soha többé nem aggódnál amiatt, mert valaki nemet mond neked? El tudnád képzelni, mennyivel bátrabban tudnál kezdeményezni, ha nem érdekelne, hogy visszautasítanak-e vagy sem?

Jó lenne, nem igaz?

Nem kell hozzá más, csupán annyi, hogy a visszautasítástól való félelmedet más gondolati keretbe tesszük. Ez pedig a következő:

Nem vagy címlapsztár!
(Ha az vagy, akkor kérlek, ne olvass tovább!)

A visszautasítástól való félelem legfontosabb komponense az, hogy a társkeresők attól tartanak, hogy ki mit fog gondolni róluk, miután vissza lettek utasítva. Mit fog gondolni az illető, aki visszautasította őket, és mit fog gondolni róluk mindenki más? (kollégák, barátok, szomszéd Piri néni, stb.)

Tehát, mi történik, ha visszautasít valaki?

Másnap már megírja a Blikk.
Ezek után bemondja a Híradó is a TV2-n, hogy milyen csúnyán pofára ejtettek.
Harmadnap tele lesz vele a YouTube is, hogy bepróbálkoztál valakinél, de nem jött össze.
A következő héten pedig megírja az összes hetimagazin is, címlapfotóval ellátva.
Bocs, esetleg túlzásnak érzed a fentieket? Nem véletlenül!

Hála az égnek, Te nem vagy celeb, innentől kezdve pedig – legyünk őszinték – a kutyát nem érdekli, hogy visszautasított-e valaki vagy sem. Még csak észre sem vették. Csak a Te fejedben hatalmas történés, de a világ megy tovább, a világtörténelemnek pedig aligha ez lesz a legnagyobb eseménye.

A tanulság tehát a következő: ha eddig a visszautasítástól való félelem bénított meg a kezdeményezésnél, akkor itt az ideje, hogy a fentiek fényében átgondold a dolgokat.

Tehát a kérdés:
- Mi lesz, ha bárki visszautasít?

A helyes válasz pedig:
- Az égvilágon semmi!

Mindenki el van foglalva a saját életével, így aztán sajnos nem Te vagy a középpontban, és rajtad kívül senkit sem érdekel, ha nem jön össze egy randi. Éppen ezért nem szabad hagynod, hogy a félelmeid miatt maradj egyedül.

Ha férfi vagy, tudom, hogy a fentieket nehezedre esik belátni, hiszen számodra a kudarc sokkal bénítóbb talán, mint egy nő számára. De mégis, muszáj próbálkoznod, muszáj ismerkedned, és hidd el, ha nem félsz annyira a dologtól, hamar belejössz! Ha jelenleg még nem megy a neked tetsző nőkkel való ismerkedés, akkor próbálj meg csak úgy, tét nélkül ismerkedni idegenekkel, boltban, vonaton, moziban, bárhol! Ha úgy érzed, ez már megy, akkor próbálj meg beszélgetni, ismerkedni és flörtölni olyanokkal is, akiket el tudnád képzelni magad mellé.

Casanova titka sem az volt, hogy minden egyes nőt fel tudott szedni - dehogy is! – hanem az, hogy rengeteg próbálkozás, visszautasítás és tapasztalat után egyszerűen már ránézésre meg tudta mondani, hogy melyik nőnél van esélye.

A mai lecke számodra: ha visszautasítanak, az nem fog a címlapra kerülni! Tehát, próbálkozz bátran!

Sziasztok!

Randi Andi vagyok, a társkeresők személyi edzője, life coach. A társkeresőknek megalkotott Szabad Vagyok Program
keretében, offline és online tréningeken már 3 éve segítek az egyedülállóknak megtalálni a társukat, férfiaknak és nőknek egyaránt,
18-tól 88 éves korig. A továbbiakban itt a Randivonalon is abban igyekszem segíteni nektek, hogy kibogozzátok belső gátjaitokat,
elakadásaitokat a társkeresés terén, választ kapjatok a legégetőbb kérdésekre, illetve rengeteg gyakorlati tudnivalót is megosztok az
online társkereséssel kapcsolatban. Előre elnézést kérek, de tegezni fogok mindenkit

Szemináriumaimon gyakran tapasztalom, hogy a résztvevők közül sokan úgy próbálnak társat keresni, hogy közben folyamatosan saját
magukat gáncsolják ki: tehát olyan akadályokkal küzdenek, amiket észre sem vesznek. Aztán pedig csodálkoznak, hogy miért nem
sikerült még mindig megtalálni az Igazit. Ezért azt javaslom mindig, hogy mielőtt nekiindulunk megkeresni a társunkat, nem árt, ha
magunkban tisztázunk egy-két dolgot, többek között azt, hogy vajon készen állunk-e a társtalálás izgalmas, ugyanakkor helyenként eléggé
rögös útjára lépni.

1-es számú akadály: Kísért a múlt.

Sokan már azelőtt elkezdenének társat keresni, mielőtt még lezárták volna magukban előző kapcsolataikat. Rengeteg szakítás előtt
álló, vagy válófélben lévő "társkereső" olvasóm van, nekik csak annyit tudok javasolni, hogy a legnagyobb valószínűséggel
még korai nekik a társkeresés. Tudom, hogy praktikus lenne úgy otthagyni az előzőt, hogy már rögtön össze is tudnánk bútorozni a
következővel ezáltal csökkentve a rezsiköltséget, de az esetek legnagyobb százalékában nem működik a megélhetési társkeresés!

Amíg még nem zártad le az előző kapcsolatodat, meg fogja keseríteni az újakat. Nem lehetsz egyszerre szerelmes az exedbe és az új
partneredbe. Ha nem megy az elengedés, többféle elengedési technikával próbálkozhatsz, itt van például a meditáció, vagy a
sokak által javasolt érzelmi felszabadítás (éft). Ne törődj a visszaesésekkel és a hullámvölgyekkel, szépen lassan helyre fogsz jönni, és
akkor elkezdheted a társkeresést. Amíg csak "bosszúból", "csakazértis" keresel társat, addig zsákutcában vagy. Tehát türelem: dolgozd fel
és engedd el a múltat hogy jöhessen a következő szerelem!

Folytatása hamarosan - figyeld a Randivonal Magazinját!