A múltkori cikkem után rengeteg visszajelzést kaptam olyan férfiaktól, akik magukra ismertek a leírtak alapján. Érkezett egy esetleírás is Timonytól, aki a hitét is kezdi már elveszteni a világban, de az online társkeresésben mindenképpen. A következőket írja:
„Kedves Andi!
Talán nem egyedi a problémám. Kíváncsi lennék a véleményedre. Bő három éve próbálok társat találni internetes társkeresőkön. Több oldalon próbálkoztam, párhuzamosan is. Az idők során (egy idő után kezdtem összeszámlálni) több mint 1000 (!) korombéli hölgynek küldtem bemutatkozó levelet lakhelyem kb 70 km-es körzetében és próbáltam felhívni a figyelmüket magamra és a társkeresős profilomra. Az eredmény katasztrofális. A hölgyek legalább 90 százaléka még a profilt sem nézi meg, sokan a levelet sem olvassák el. Mondjuk ötven hölgyből talán egy aki hajlandó pár szavas levélben utasítani el. Két kezemen meg tudom számlálni azokat akik érdeklődtek irántam és ebből egy kezemen azokat akik találkozni is hajlandók voltak, igaz második találkára már senkinek nem voltam jó. Saját önálló elhatározásából pedig senki nem akart megismerkedni velem.”
Mielőtt még belekezdenék a válaszba, tisztázzunk valamit: egy levél alapján lehetetlenség megállapítani, hogy pontosan mi lehet a probléma, és inkább csak általános meglátásokat lehet leírni saját randigurus tapasztalataim alapján. A személyes konzultáció vagy tanfolyamok azok a helyek, ahol ennél mélyebbre lehet menni az elemzésben. Nem vagyok sem jós, sem távgyógyító, szakemberként felelőtlenség lenne a „tutimegmondó guru” szerepébe helyezkedve osztani az észt. A fenti levélhez ennek fényében a következőket tudom elmondani:
Társkereső statisztika
Az online társkeresőkre, sajnos vagy nem sajnos, igaz a nagy számok törvénye. A legtöbb társkeresőnek rengeteg idejébe és energiába kerül a randikat összehozni, keresztbe-kasul „lövöldözik” egymást a regisztrált tagok, és nem mindig annak írunk, aki válaszolni szeretne nekünk. Tuti adatlap, 100%-os válaszolást produkáló bemutatkozó levelek nincsenek, viszont több ponton is növelhetjük az esélyt a társtalálásra a folyamat során. Ugyanígy több ponton is elszúrhatjuk az egészet, ezért érdemes ezekre a kritikus pontokra alaposan odafigyelni.
Timony esetében azonban az 1000 megírt levélből öt randi összehozása nagyon gyér eredménynek számít. Valami nem működik neki, tehát lássuk, hol lehet a hiba.
Adatlap
A levél alapján fogalmam sincs, hogy Timonynak milyen az adatlapja, hogyan próbálja „eladni” magát. Nem tudom, előnyös-e a fotója, hemzseg-e helyesírási hibáktól adatlapjának a szövege, jól van-e megírva. Amit azonban biztosan tudok, az az, hogy egy jól elkészített fotó nagyban megnöveli a válaszadási esélyeket, míg egy előnytelen kép elriasztja az esetleges jelölteket.
Bemutatkozó levelek
Nem derült ki, hogy a bemutatkozó leveleket személyre szabottan küldi, vagy sem. A személyre szabott, hatásos, figyelemfelkeltő tárggyal megírt leveleket nagyobb arányban nyitják meg, mint az elcsépelt „Ismerkednék veled/Kapcsolatfelvétel” tárgyúakat. Klienseim esetében találkoztam olyan csetlő-botló stílusban megírt levelekkel, amiből rá sem ismertem volna az illetőre. Ezeket javítva jó eredményeket lehet elérni.
Természetesen egy levél alapján az sem derül ki, hogy milyen Timony kisugárzása, hogyan viselkedik egy randin, mennyire vonzó személyiség. Annyi még kiderül a leveléből, hogy harmincas évei végén járó, független, jó keresettel rendelkező középfokú végzettségű férfi egy vidéki nagyvárosból, aki az édesanyjával él.
Pluszok és mínuszok
Az online társkeresés sajnos szigorú műfaj: már az elején megadjuk a keresési és szűrési feltételeinket, ezzel aztán elkaszálunk egy csomó lehetséges jelöltet. Lássuk például Timonyt: nála a saját kereset mindenképpen plusz, viszont az édesanyával élés és a középfokú végzettség mínusz, ami a társkeresőket illeti (igaz, a lakhatás nem tartozik a keresési feltételek közé, viszont az első pár randin kiderül).
A harmincas nők nagy része, akár tetszik, akár nem, szeretne családot alapítani, és ebben az életkorban kezd számítani, hogy ki mit tud letenni az asztalra, már csak azért is, mert a családalapításhoz biztos háttér kell, nagy mínusz tehát, ha valaki még mindig az utat keresi, vagy munkanélküli ebben a korban akit támogatni kell (Rengeteg olyan esetet látok, amikor a nő támogatja a férfit, mielőtt még belemennénk „a nőknek csak a pénz számít” típusú vitákba).
Timony esetében nincs erről szó, de sajnos az online társkeresőkben mindenki szigorúbban szűr, így már eleve a keresésekben sem jelenik meg azoknál, akik azt jelölték be, hogy ők csak diplomással kezdenének, akármennyire nem ettől függ egy párkapcsolat sikere. A nők nagyobb arányban diplomásak, mint a férfiak, ez tehát újabb akadály az egymásra találásban. Az édesanyával éléshez pedig olyan negatív képzetek társulnak, mint önállótlanság, „mamahotel”-ben a szolgáltatások (mosás, főzés, takarítás) elvárása, tehát ezt is ügyesen kell tálalni. A vidék is lehet hátrány, bár Timony azt írja, hogy nagyvárosban él.
A lényeg, hogy személyesen, például egy sportklubban ki tud alakulni a szerelem olyan felek között is, akik egymást az online keresőkön rég kiszűrték volna. Az online társkereséssel valahogy úgy vannak az emberek, hogy „ha már ide kellett regisztrálnom, akkor már igenis hadd válogassak”, és persze általában olyan szempontok szerint kezdenek el válogatni, ami egy párkapcsolat sikerében nem feltétlenül számít. Én arra szoktam biztatni mindenkit, hogy néha nézzen a szűrési feltételein túlra is, mert lehet, hogy a nagy szerelem pont ott várja.
Lehet szeretni, vagy utálni az online társkeresést, a szabályok viszont ezek, és rengeteg ember számára ez az egyetlen lehetőség a társtalálásra. Feltéve, hogy nyitott szemmel keres, kitartó, és tisztában van azzal, hogy neki mi számít.
Mi az, ami számít?
Hogy Stephanie Coontz történészt és családkutatót idézzem egy idén megjelent New York Times cikkből: „A boldog házasság legfontosabb ismérve nem az, hogy a feleség mennyire néz fel a férjre, hanem az, hogy a férfi mennyire figyel oda az érzéseire és mennyire hajlandó megosztozni a házimunkában és a gyereknevelésben.” Kár, hogy rengetegen ezt az igazságot csak túl későn ismerik fel és elvesznek a szűrési feltételek, listák és elvárások között.